Versek

Hihetetlen,hogy tanultam tőled,De mindezt akkor mikor még gyűlöltelek,Azóta viszont ez részben szeretetté változott,Így a szívembe már nincs nyugalom.

Furcsa,hogy a gyűlöletem egy szinten leapadt,És ezt te még meg is mondtad,A gyűlölet mellett ott a szeretet,Mitől a legjobban szenvedek.

Minden sokkal jobb volt régen,Akkor nem éreztem azt amit most érzek,Jó érzés gyűlölnöm téged,Az irántad érzett szeretettől viszont félek.

Érzem,hogy kezed kezembe fúródik,Érzem,hogy szemed lépteim őzi,Érzem ajkadat ajkamon,Érzem,hogy veled boldog vagyok.

Most nem vagy itt és ennek örülök,De belül hiányzol,s ebbe beleőrülök,A szívemben furcsa érzés van,Megfejteni ezt nem tudnám soha.

Ha a közelben vagy elküldenélek,De nem teszem,hisz ez részben örömmel tölt el,Ha meghallom hangod a fülem befognám,De nem teszem,hisz olyan mintha egy angyal szólna hozzám,Ha meglátlak téged megvakulnék,De azt kívánnám,hogy a te arcod legyen az egyetlen emlék,Ha rád gondolok…

Megszűnik a külvilág ha rád gondolok,A te arcod látom mindenhol,A te hangodon fúj a szél,A te szemedből árad a legszebb fény. 

Mikor meghallom a hangod,megremeg a szívem,Érzem ezt az érzést,s várom,hogy elveszítsem,Hiába küzdök ellene nem tehetek semmit,Mert téged ilyen könnyen nem lehet elfeledni. 

Nem vártam rád,mégis eljöttél,Itt vagy s ezzel összetörtél,Fáj hallani a hangod,látni arcod,De furcsa,hogy közben boldog vagyok. 

Megtörtem,ennyi idő után,Könny folyt a szememből,megállt a világ,Ezt a pár sort is könnyek közt irom,És közben rád gondolok,Eldöntöttem végre mit akarok,Ezért is végleg mindent feladok.

Most jöttem rá,mi lenne a legjobb,Ezért az életem érzések nélkül folytatom,Igy lenne a legjobb,úgy gondolom,A sorsomon így változtatok.