Versek

A Nap álmosan felkelt,
A madarak üdítik fel,
A szellő megnyugtatóan simogatja,
A felhő elringatja.

Öröm látni a mosolyod,és szemed csillogását,
Öröm hallani hangod gyönyörű szavát,
Tudni,hogy velem maradsz,
Tudni,hogy mit sugallnak a ki nem mondott szavak.

Elaludt már a Nap,ezernyi csillag kinyitotta szemét,
A Hold ezüstbe von minden ösvényt,
Az én utamat is megmutatja,
Melyen járhatok nagyon boldogan.

SZívem érted dobog,
Emlékem körülötted forog,
Reménysugár a mosolyod,
Elfelejteni nem tudom,
Tele a szívem szeretettel,
Letagadni lehetetlen,
Elmondani sem lehet,
Köszönök mindent neked.

Köszönök mindent neked,
Amit sugárzol,a szeretetet,
Köszönöm azt a sok kedvességet,a lágyságot,
Köszönöm azt a sok szép álmot. 

A szívem összetört,sötét lett minden,
Magamra találni szinte lehetetlen,
Ám jössz te,s mindenre fény borul,
Már tudok szeretni,mert szívem megindult. 

Lépteim sok szempár őrzi,
Életem egy falka védi,
Én is közéjük tartozom,
Ők az én családom.

Csillogó szemed vezet utamon,
Ha megbotlom kezed mindig megfog,
Veled könnyen járom utam,
S a fényben megtalállak. 

Táncolnak a falevelek,susog a szél,
A fa hallgatja a madara énekét,
Lebegjen az álmod az éjben,
S,töltse be azt a csillagok fénye. 

Fénylik az égen ezernyi csillag,
Szebbé teszi ezt a virágok világok illata,
A Hold tükrözik a patak vizében,
Én meg ragyogok a csillagok fényében.

A puha hó gyönyörűen hull a rétre,
Csendben egy  szép fehér galamb suhan felette,
A szél lágyan simítja a rétet,
Engem meg elbűvöl a szépsége.

A levelek, mint szálló por,lehullanak,
Az egyre erősödő szél őket elsodorja,
Nem bánkódnak hanem örülnek,
S álmodnak szebbnél szebbeket.

A hullócsillagok álmosan kialusznak, 
A rét nem fázik kicsit melege is van,
A fű gyönyörűen megvetett ágyam,
S a Hold megnyugtató ragyogása. 

Táncolnak a falevelek,susog a szél,
A fa hallgatja a madara énekét,
Lebegjen az álmod az éjben,
S töltse be azt a csillagok fénye.

Ha egyedül vagy,és szomorú vagy,
Tekints az égre a csillagokra,
Ők az egyetlen barátaid,
Szeretitek egymást, mer rajtuk kívül nincsen senkid,
Tekints az égre,nézz fel,
A csillagok megvigasztalnak téged,
Velük megoszthatod minden titkod,
Mert egymásnak ott vagytok.

Fogy az idő,még számomra is,
Néhány jó pillanat megmarad mégis,
De az nem elég hogy a felszínre jöjjek, 
Annál több,még több kell,
S felbukkan valaki,kit igazán szeretsz,
Ő egyre több levegőt ad neked,  
Végül feljutottál a felszínre,
Mert igazán szeretnek,mert igazán szeretsz.

Az idő múlik,még ha faj is, 
Mit hoz azzal már nem törődik,
De elragadhatjuk tőle a szép pillanatokat, 
Mert az az örökkévalóságig velünk marad. 

A köd leszállt,alig látok,
Te a Napom,felragyogsz,
Vezetsz utamon,
Kiérek a fényre,s mindkettőnk mosolyog. 

Tekints az égre fel,
A csillagok ragyogjanak neked,
Mutassák utad,
Nevüket el ne feledd soha.

Könny csillogott a szememben,
Mikor láttam,hogy elmegy,
Éreztem,hogy a szívem meghasad,
Mert láttam mikor ezt a világot elhagyja.

Fényem halvány láng volt nélküled,
Te lobbantottad lángra az én tüzem,
Vigyázunk egymás lángjára,
Ügyelünk egymás biztonságára,
Dühös lángom megnyugtatod,
Én a te lángod felvidítom.

A világom mindig sötét volt,
Csak néhány apró kis csillag fénye ragyogott,
Te voltál a Holdam,s ragyogtál,
De aztán a Napommá váltál.

Az égboltomon véres csík,
Senki sincs ki a Holdal letörli,
De te most az én Holdam vagy,
A vércsík nyomban eltűnik,
Az életemet te segíted,
Az égboltomra apró csillagokat teremtesz.

Fagyott a táj,
A Nap hiába süti már,
Az én lelkem is fagyos,bár nem érzem,
Nem tudom mért,nem értem,
S jössz te,az én Napom,
Fagyos lelkem felolvasztod,
Az ölelésed teljesen felmelegít, 
A mosolyod boldogít.

Te vagy a csillagom,
Te őrzöd az álmom,
Te világítod be életem ösvényét,
Te vagy az égboltomon az egyetlen csillagfény. 

Neked köszönhetően az életem fája kivirágzott,
A te szádat is ugyanez a mondat hagyta el akkor,
Lelkem tengerén már nem voltak haragos hullámok,
Fodrozódó nyugodt tengerré változott,
A hangod,mint az angyal szava,
Gyönyörű,szinte csoda,
A simogatásod a leglágyabb a világon,
A mosolyod szebb mint az én álomvilágom.

Nincs mit gondolni,
Megkell hát tenni,
Érted bármire képes lennék,
S elindulok a sorsom felé,
S pörög az életem filmje,
Miközben a halállal szembenézek,
S jössz te,
Eloszlatsz mindent,
A Napom felragyog,
Mindkettőnk mosolyog,
Öröm veled lenni,
S a halált karjaidban el lehet felejteni.

Mosolyod őrzi szeretetem,
Szereteted őrzi a szívemet,
Ölelésed őrzi testem melegét,
Lágyságod őrzi lelkem tengerét,
Te őrzöl engem,
Én egybetartalak téged.