A szél láthatatlan árnyként suhan át az éjszakán,
A csillagoknak szárnyat adván,
A Hold csak huncutul mosolyog,
S így már ő is boldog.
Ha megelevenedik az est
2011.06.18. 15:25
Szólj hozzá! · 1 trackback
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bbogoca.blog.hu/api/trackback/id/tr542995164
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: B.Tóth Klári | Holdfogyatkozás 2011.06.18. 16:54:19
A Hold kioltja mécsesét,és úgy dúdolja énekét.Mint sárga labda felrepül,kék felhő-hintaágyra ül.A régi égi tintatólegyen most lágyan altató,ringassa csillagéjjelen,sugárkaszáló réteken.A gyöngyfüzéres nyár-Tejútmélyén lapuljon szótlanul,s ha hintó lesz...
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.